Mert a szerelem az, mikor látod a rosszat, de mégis úgy döntesz, hogy inkább a jóra koncentrálsz.

ljesztő, milyen könnyen lesodródhatsz a helyes útról, anélkül, hogy feltűnne. A közeledő autó lázasan villódzó fényeit, hangos dudáját észre sem veszed, messze jársz. Csak abban reménykedhetsz, hogy mikor végre kinyitod a szemed, még nincs túl késő.

Mindenki azt mondja, hogy örülnek, hogy örülsz, de csak addig, amíg a te örömöd nincs hatással az ő örömükre, aztán már nem örülnek annyira, hogy te örülsz.

- Szeretném, hogy emlékezz rám... De ne úgy, mint egy beteg, ropilábú, fekete csajra valami random kertvárosból. Szeretném, hogy így emlékezz rám, ahogy éppen most vagyunk. A holdfényre a vállad felett, ahogy végignyújtózik az éjszakai égen, a vibráló csillagokra. Így emlékezz rám! Ahogy ferdén esik az eső, hömpölyög a köd. Ahogy pislákolnak az utcai lámpák. Mikor átélsz egy másik ilyen estét, szeretném, hogy rám gondolj, ahogy mosolygok, nevetek rád. Emlékezz rám, emlékezz ránk napszakként!

néha elbeszélsz mellettem, máskor beszélsz hozzám, de nem beszélsz velem

-Csak furcsa ez az egész. Mi más fog még megváltozni? Nagyon durva, hogy bármiről kiderülhet, hogy nem is olyan biztos pont, mint gondoltad, bármennyire is azt hitted, hogy ismered.

-Ne félj! Kockáztass! És ha nem jön össze, kockáztass még.

-Szerencsések a gondolataid - mondom. - Szerencsések? - Annyi időt tölthetnek veled.