Egyedül
„Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. Nem, ez nem olyan volt, mint kilencedikben, a díjugrató napján. Most jól láttam. Mindannyian jól láttuk. Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam levenni a szemem róluk. A látvány sokkolt, minden energiámmal azon voltam, hogy akkor fulladjak meg, miután elmentek. - Sziasztok - köszönt hátra Cortez nekünk, aztán megfogta Viki kezét (összekulcsolt ujjakkal), és elindultak.” (részlet a könyvből)
Reviews
fallinallinlines@fallinallinlines
Girus Panna@pankii
Dominika@mimis_readss
Lola@readmyselfintopeace
Szilu H@szilux
Vajas Johanna @vjennifer
amanda@thebutterflypages
beka@beka_67
the moon and his star <3@leyyo
Julia Ross@jules_reads
Sári Balogh@baloghsara0818
Fruzsina Juhász@maybeimabookworm
Sára@sara_h
Bajkai Virág@bajkaivirag
Ildiko Foris@fildiko09
Janka@feketejanka
Rónai Sára@sarar
Urbán Zsófia@uaoia